Gumiabroncsok

amit egy átlagos használónak tudni érdemes

A gumiabroncsok forradalmasították a közúti közlekedést, lényegében ennek köszönhetjük, hogy a lovakat leváltotta a belső égésű motor, és nem ráz minket szét a járművünk a tömör kerekeivel.

A 19. század közepe táján kezdtek el megjelenni az első, ténylegesen gumiból készült járműabroncsok, azelőtt a fából ácsolt, küllős, kívül vaspánttal megerősített kerekek voltak használatosak.

Az 1820-as években már előfordult, hogy a súlyosabb járművek kerekeire kaucsuk, azaz nyersgumi szalag került, de az igazi áttörést Charles Goodyear 1839-es találmánya, a vulkanizálás hozta el.

A gumi elsődleges alapanyaga, a kaucsuk egy természetes anyag, pontosabban egy fanedv, melyet csapolással nyernek ki a Dél-Amerikában őshonos kaucsukfából.

Az így nyert nedv megkötve már önmagában rugalmas valamennyire, de koncentrálással és vulkanizálással állítható elő belőle a már sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkező gumi.

A gumi nagy előnye, hogy rugalmas, vagyis kis erő hatására is deformálódik, majd az erőhatás megszűnésekor újra felveszi eredeti formáját. 

A kezdetek

Az első gumiabroncsok még elég kezdetlegesnek voltak mondhatók, többnyire tömörek vagy párnásak voltak, és még sokkal kevesebb rugalmasságot biztosítottak, mint a mai darabok.

Bár Robert William Thomson már 1845-ben szabadalmaztatta a sűrített levegővel működő járműabroncsot, ez a technológia csak évtizedekkel később kezdett el teret hódítani magának.

Az 1870-es években a tömör, a ’80-években pedig a párnázott abroncs jelentette a csúcstechnológiát, de jelen volt még a szilárd anyaggal töltött is.

A párnás abroncsok egyfajta átmenetet képeztek a tömörek és a sűrített levegősök között, és jó néhány féle létezett belőlük, például: több légkamrás, szivacsos, keresztirányban átfúrt, forgásirányban csatornázott, és még sorolhatnánk.

Lényegesen nagyobb kényelmet biztosítottak, mint a tömör abroncsok, viszont még mindig elmaradtak a légabroncsoktól, amikkel ellentétben viszont nem kellett pumpálni őket, és kevésbé voltak sérülékenyek.

A fejlődés útján

Légabroncsokkal legközelebb John Boyd Dunlop kísérletezett az 1880-as években, aki vastag falú csövekből készített gumikat kerékpárokra.

Találmányát meg is próbálta szabadalmaztatni, de a Michelin-nel peres ügybe keveredett, és így derült ki, hogy Thomson már évtizedekkel megelőzött mindenkit.

Ettől függetlenül sorra jelentek meg a különböző szabadalmak kisebb módosításokkal, mivel az eredeti, Thomson-féle szabadalom nem sokkal később lejárt.

Dunlop nem adta fel, és az akkoriban egyre népszerűbbé váló kerékpározás felé fordult, és megegyezett egy bicikliversenyzővel, Willie Hume-mal, hogy használja az ő általa fejlesztett abroncsot.

Hume majdnem minden akkori versenyt megnyert a tömör abroncsokat használó többi kerékpáros ellen, és az ebben rejlő lehetőséget meglátva Harvey du Cros nagyvállalkozó felkarolta a találmányt, és 1890-ben meg is kezdődött a sorozatgyártás, ezzel lefektetve az alapjait a ma is ismert Dunlop Pneumatic Tyre Co.-nak. 

Kerékpárról gépjárműre

A 19. század hatvanas éveiben a közúti gőzmozdonyokat még tömör gumiabroncsokkal szerelték fel, azonban három évtizeddel később a személyi közlekedésben jelentős változások indultak meg.

Dunlop kezdeti abroncsainak volt egy nagy hátránya: ragasztva voltak a felnire, így a cserefolyamat akár órákat is igénybe vehetett.

1890-től már különböző rögzítő pántos megoldások jelentek meg, melyekkel lényegesen egyszerűbbé vált a gumicsere.

Bár ezek még tömör abroncsra voltak kitalálva, mégis ez az újítás vezetett a későbbi könnyen szerelhető gumikhoz. 

1895-ben a Michelin-fivérek álltak elő először az autókon is használható felfújható gumikkal.

Az emberek szkeptikusak voltak, nem akarták elhinni, hogy működőképes lehet, ezért Michelinék beneveztek a Párizs-Bordeaux-Párizs versenyre saját készítésű járműveikkel, és a háromból egy célba is ért.

Ez annyira meglepte az addig hitetlenkedőket, hogy nem sokkal később már el is kezdett terjedni a kisebb ellenállást kifejtő, rugalmasabb, csendesebb, túlnyomásos levegővel felfújt gumiabroncsok gyártása.

Teherautóra először 1911-ben a Continental, traktorra pedig 1935-ben a Firestone gyártott abroncsot.

Szintén nagy újításnak számított a mintázat, mellyel tovább javíthatták az abroncsok tapadását.

Az első barázdált személyautó-abroncs is a Continental nevéhez fűződik, akik 1904-ben rukkoltak elő vele, mindössze 4 évvel később a Goodyear pedig feltalált egy olyan gépet, mely utólag is képes árkokat marni a sima futófelületbe.

Gumiabroncs